SummerTime

Hát ez a nyár fele annyira sem mozgalmas mint a tavalyi vagy az előtti..
Minden barátnőm vagy  a pasijával van vagy dolgozik, szóval nem egyszerű nekem. De itt a család, meg talán így többet tudok magammal foglalkozni. Suli közben ez úgy sem megy.
Egy kicsit a nyaralásról.
Hát július hatodikán a nyakunkba vettük a bőröndjeinket és a családdal leindultunk a Balatonra, közelebbről Fonyódra. Már nagyon vártam, hiszen még sosem voltam a déli parton, illetve még akkor mikor nagyon picike voltam, persze arra már nem is emlékszek. Az út olyan három, három és fél órás volt, de odaértünk olyan tíz körül. Egy apartmant vettünk ki, amiben volt három szoba egy fürdőszoba egy nappali egy konyha és egy étkező. Illetve egy udvar és egy kinti étkező is. Amint bepakoltunk és összeszedtük a strand cuccainkat leindultunk a strandra. Fonyódok 11-12 szabad strand van, tehát sok közül lehet választani. Mi a városi strandot választottuk, ami nem a legközelebbi volt, 15 sétálás után odaértünk.





A strand nagy volt, de mégis mindent meg lehetett találni.
Óránként hajó kötött ki, a Balaton leghosszabb mólója is itt található. Szerintem minden nap kimentünk oda, mert gyönyörű kilátás nyílt a strandra illetve a szemközti északi partra. Velünk szemben Badacsony volt látható. Szerencsénk volt  a fényeket este is megfigyelni. Szerencsés akinek itt a parton van nyaralója, mert leírhatatlan szép este a naplemente. Harmadik napunkon egy kicsit szelesebb volt az idő, így úgy döntöttünk áthajózunk Badacsonyba. Itt egy két órát töltöttünk el majd hazaindultunk vacsorázni. Mellesleg ha Fonyódon jártok akkor ne hagyjátok ki a Port Café-t ami a strandon egy étterem kávézó és koktélbár egyben. Én négy napot ettem ott a családommal, és isteni volt a Hawaii csirkemell a szezámmagos csirkemell salátatálon és a brokkolis sajtkrémes csirke is.

Majdnem minden reggel én mentem boltba bevásárolni, ami nem volt messze tőlünk. Igazából szeretek is reggel, a Balaton parton sétálgatni, így nem voltam fáradt..mert ugye nyolckor keltem, vagy még előbb. De estére viszont eléggé elfáradtunk mindannyian. De még volt erőm elmenni futni a Balaton partján. Igaz eléggé fülledt volt a levegő minden este, de elmentem és megcsináltam. És büszke vagyok magamra..mert április óta 9 kiloval könnyebb vagyok.


Este a parton futni..felbecsülhetetlen. De tényleg.

Süt a nap nehogy szomorú légy!

Szeretném ha tudnátok, hogy nálam kisütött a nap, kinn is meg benn is. Ma úgy keltem fel, hogy mosolyogtam és megláttam a laptopom az ágyam végében és eszembe jutott, hogy a blogba amit írok kerek két hónapja nincs új rész. Megfogtam bekapcsoltam és addig írtam míg kész nem lett. Összesen négy oldalt írtam még a meglévő háromhoz. És igen büszke voltam magamra, hogy amit elterveztem mára azzal kész vagyok. Végre a kitartó olvasóim kaphatnak egy új részt, egy új rész tőlem. 

Rájöttem, hogy nem éri meg befordulni, mert nem csak nekem rossz hanem a barátaimnak és a családomnak is. Mert nem tudják mi a bajom és mit kéne tenniük. Ilyenkor eszembe jut, hogy nem nekem kell a miatt rosszul éreznem magam ha valakinek nem kellettem, hisz ő veszített el engem, én ott voltam neki, tudta hogy ott vagyok, de mégsem kellettem. 

Ha én nem fogadom el magam akkor más hogy tenné?

Képes vagyok és kész vagyok elfogadni magam, a külsőm és a belsőm is. Ismerem magam, hogy ha valami nem úgy sül el akkor képes vagyok mindenért magam okolni és bedepressziózni. Ha valami nem tetszik magamon, vastagnak tartom a kezem akkor elfogadom és teszem ellene. Ha mindig csak valakire akarok hasonlítani és nem önmagam lenni akkor senki vagyok..csak egy utánzat nem pedig egy egyedi ember.

Néha nem értem az embereket, közel kerülnek hozzád engedik hogy te is közel kerül hozzá, megmutatják neked, hogy mennyire jó mellettük..majd eldobnak, otthagynak. Miért jó ez?

Miért jó ha valakit elítélünk mert más? Miért rossz ha valaki egyedi és nem áll be a sorba? Ha nem ugyanazt veszi, ha nem ugyan azt teszi, ha nem ugyanazt akarja mint a többi, hanem van saját világképe és saját gondolat menete. Nem hagyja hogy mások befolyásolják.  Örülj a másik boldogságának, ne pedig szidd ha valamiben más. 

Xx Patti

Valami megváltozott!

Két napja mindenki azt hajtogatja, hogy megváltoztam.Pedig egyáltalán nincs erről szó. Még mindig ugyan az a lány vagyok, csak néha van az ember életében hullámvölgy, de majd újra a tetején lesz, mint egy hullámvasút. Mindenkinek vannak rosszabb napjai amin nem olyan vidám, nem olyan élettel teli, de akkor is önmaga. Mindenkinek több arca van, boldog, félénk, okos, butus, vidám, szomorú, sértődött és így tovább. Nem lehetek mindig vidám, nem mosolyoghatok mindig, az ég sem mindig tiszta néha beborul. Talán ez is kihat a kedvemre, most esik fúj és be van borulva az ég, akár csak a kedvem. Talán majd ha kisüt a nap a felhők elvonulnak én pedig elutazok a családommal nyaralni egy kicsit kikapcsolódni akkor feltöltődök és újult erővel vágok bele a nyárba. 

Ne várjátok azt, hogy mindig mosolyogjak mindig pozitív legyek. Néha elvesztem a lendületem és elbizonytalanodok. Van amikor smink nélkül futkározok itthon egy pizsiben egy hétig mert épp ehhez van kedvem. Van mikor kócos hajjal megyek le a boltba egy salátáért mert ehhez van kedvem. És legszívesebben bebugyolálnám néha magam a takarómba és úgy mennék suliba csak mert ehhez lenne kedvem. De össze kell magam szendi és felöltözni kisminkelni magam kifésülni a hajam, és azt a látszatot kelteni, hogy velem minden rendben, mosolyogni mikor nincs is kedved. Feltenni az álarcot, csak mert ez az elvárás.

Egy ideje étkezési problémákkal küzdök. Minden úgy kezdődött, hogy másoknak akartam megfelelni. Volt mikor alig ettem, majd feladtam és telezabáltam magam, majd bűntudatom volt és megint koplalni kezdtem. Így ment egy jó darabig. Mikor egy nap..még áprilisban meg nem fogadtam, hogy ennek most vége és csak is magam miatt kezdek bele a kilók leadásába. Azóta 8 kg-ot sikerült leadnom, és tényleg büszke vagyok erre. Néha ma is előjön a megfelelési kényszer és akkor szomorú leszek, magamba zárkózom, nem eszek semmit émelygek és hasonlók.
Furcsa, hogy engem tartanak páran példaképüknek. Nekem is vannak teljesen ismeretlen emberek akik számomra inspirálóak, de hogy én miben lennék az azt nem igazán tudom. De örülök, hogy valakinek tudok az arcára néha egy-egy mosolyt csalni, vagy ösztönözni valamiben. Bármiben.
Szeretnék egy olyan ember lenni aki magasról tesz mások véleményére, aki a mának él, aki boldog, kiegyensúlyozott életet él. Aki nyitott a barátkozásra aki szeret élni. Mindent megteszek, hogy véghez vigyem, de akkor sem leszek mindig önfeledt boldog. Csak vidám.

És végezetül szeretném megköszönni azoknak az embereknek akik kitartanak mellettem és bátorítanak. És szeretném annak a lánynak megköszönni aki az ezelőtti bejegyzésemhez kommentelt, mert nagyon nagyon szívmelengető volt, és örömmel látom, hogy még vannak ilyen emberek ezen a földön. Köszönöm!!
Xx

senki sem ismer igazából.

Talán ez az egy hely ahol még megoszthatom az érzéseimet amik egy két napja uralkodnak már rajtam. Tudni kell, hogy az az ember vagyok akinek egy olyan személy sincs az életében aki mindent tudna róla. Vannak akik a pasis ügyeimről tudnak, vannak akik az otthoni és a sulis dolgaimról, akik a depresszióimról, vannak akik csak a boldog énem ismerik, valaki a piás oldalam, a bulizósat. Mindenre megvannak az embereim, de egy olyan ember sincs aki mindenről tudna, ismerni minden titkom. Néha belegondolok, hogy ez jó, hisz akkor nem tudnak visszaélni a dolgaimmal, mert hisz barátok miért is akarnának, de néha rossz, hisz egy ember nem elég, hogy jól érezzem magam. Egy darabig mindig mindenkivel felettébb boldog vagyok, hisz elmondhatom az épp rá tartozó dolgokat, de a többit nem és ilyenkor kell valaki mást keresnem akinek a többit elmondhatom... fura vagyok.
Még azok sem ítélhetnének el akik "ismernek", vagyis azt hiszik ismernek, mert ők sem tudnak rólam mindent. nem azok akik csak a nevem tudják. Kezd elegem lenni megint ebből a világból. Tegnap este úgy aludtam el, hogy bárcsak nem kelnék másnap föl és sokkal egyszerűbb lenne minden. Élné tovább mindenki a kis életét, és egy idő után teljesen megszűnnék létezni. Hisz nem követtem el akkora dolgot, hogy rám emlékezni kelljen. Rám nem kell emlékezni és egy senki vagyok, ne várjatok tőlem csodákat.
Ha azt mondom szeretlek /bár nem sokszor mondom/ azt hidd is el, mert nem azért mondom, hogy álltassak bárkit is. Ha én valamikor is neked ezt mondom az úgy van és becsüld meg, mert életem során egy kezemen megtudom számolni hányszor mondtam valakinek is.
Ha azt mondom, hogy fontos vagy nekem és szükségem van rád, mert veled boldog vagyok akkor kérlek ne hagyj el, ne hagyj egyedül, mert nélküled belebolondulok a gondolataimba.
Ha azt mondom hiányzol, akkor az úgy is van. Nem viccből mondom ezeket a szavakat. A szavaknak súlya van, ezek rengeteg ideig megmaradnak az ember emlékezetében, tehát ne mondogassatok csak úgy mindent egymásnak mert aztán vagy megbánjátok vagy csalódtok.
Képtelen vagyok az érzéseim kimutatására, ha valaminek nagyon örülök azt sem mutatom ki, egyszerűen mindent magamba folytok, és ez így megy amióta az eszemet tudom.
Csupán unatkozásból és kíváncsiságból regisztráltam erre a kérdezz és válaszolok /ask.fm/ oldalra, de ott olyanokat vágtam a fejemhez amitől köpni nyelni nem tudtam, hisz kitalált dolgokról van szó. Olyan emberek ítélnek el akik semmit , az ég világon semmit sem tudnak rólam.
Beképzelt? Még az utcán sem tudok végigmenni a nélkül, hogy ne a földet bámulnám, mert egyszerűen félek. Nagyképű? néha rámjön az 5 perc és elhiszem, hogy vagyok valaki és kicsit flegma leszek, de belül ez semmi. Ugyanolyan kis senkinek és nullának érzem magam. Mert ha TE megteheted, hogy ismeretlenül ócsárolj akkor én is mondhatok olyat ami egyáltalán nem rám illik. Mint például a felvágás.
Nem szeretek magamból sokat megmutatni, akik sok ideje ismernek sem tudják minden dolgom... tehát ne ítélj előbb ismerd meg a történetem.
xX

egy csendes szombat.

Egy ideje nem írtam. Kitudja ki vette egyáltalán észre. Sok minden történt, sok minden idegesített. Főleg ma, és az elmúlt napokban. Annyira sok az olyan ember aki olyan dolgokat enged meg magának ami már a szánalmasabbnál is rosszabb. Erre már nincs szó. Az, hogy egy lány elhunyt apukáját valaki ócsárolni meri.. pont az évforduló napján... erre nincs szó, és ezt nem lehet megbocsájtani. Szeretném ha ez az ország ameddig legalábbis még él itt valaki, vagy még én itt élek, élhető legyen. Ha az emberek, nem azzal lennének elfoglalva, hogy egymást ócsárolják. Szeretném, ha mindenki a saját kis életével lenne elfoglalva, ha együtt békességben élhetnénk, és mindenkinek lehetne véleménye. Sajnos ez még az én városomra sem igaz, ami 3000 főből áll, nem hogy erre az egész országra. 

Na de térjünk egy kicsit vidámabb témára. Igen beértünk az utolsó pár napra. Már csak egy hét van hátra az iskolából. Az igazat megvallva.... eddig vártam, de most, hogy tudom..nekem ez az utolsó nyáriszünetem ami után még visszaülhetek a gimibe, és még lehetek gyerek. Jövőre ilyenkor már azért izgulok majd, hogy felvettek e az egyetemre. Borzalmas így kezdeni a nyarat, ezért ki szeretném élvezni minden egyes percét, és azokkal az emberekkel lenni akiket a legjobban szeretek. E mellett angolul is tanulni fogok, nyelvtanárnál és kurzuson, már várom. 

Huuu megnyitottam a fashion blogot amin Eleanorról és persze a mai divatról is lehet olvasni. annyira örülök, hogy sokan szeretik a blogot. És a másikra a dreamland-re is hozok már új részt, már elkezdtem és nincs sok hátra. 

Sikerül minden dolgozatom és vizsgám, lezártak mindenből, már csak unatkozni járunk a suliba. Pénteken sport nap lesz én is kosarazok, már várom. Imádom! Ma pedig futottam, mert egész héten nem volt rá időm, szégyenlem is magam miatta.... de majd most bepótolom. 

Holnap moziba indulok az öcsémmel, mert megnézzük az új Will Smith filmet. Nagyon remélem , hogy tetszeni fog. Imádom a filmeit. Huuuu és a városomban /Bükön/ nyílik egy új szabadidő központ, ahol majd lehet a vízen járni ilyen labdában mint a OneDirection klippben. Majd hozok róla képeket. Meg a városról is, mert rengeteg újdonság van itt is. Lehet, hogy holnap a mozizás után ki is megyek kattintgatni egy kicsit.

Jut eszembe.... az osztályfőnököm megkért, hogy vigyem be a képeimet amiket mostanában csináltam, mert meg szeretné nézni. Na csütörtökön odahívott, és azt mondta nagyon jók, ne hagyjam abba, és itt a nyár használjam ki, csináljak sok sok képet. És segít majd sulikat nézni. Annyira örülök neki, hogy már valaki..jóóó a tanárom elismerte hogy amit csinálok az jó...

Hát nem tudom, írjatok hogy miről szeretnétek olvasni.. ilyesmi, vagy írjatok komit, hogy veletek mi volt a héten... heteken, vagy épp ma. Lehet lesz majd olyan h a szobám, és akkor bemutatom.. ilyesmi..

naaa jóóóéjt!!!

Xx Patti 

hullaszagúMájuss.

hallgass egy kis jó zenét ha már itt vagy!

Szerintem vásárlási mániában szenvedek. Folyton azon agyalok, mit kéne vennem még és mit vegyek majd fel. "Ehhez illik ez? Ez jó lesz úgy?" és a többi. Minden nap ruhás boltok oldalait nézegetem, és összeállítások után kutakodom, szólhatok ha megőrültem? Oké. MEGŐRÜLTEM.

Ez a blog ha úgy vesszük, magamnak is szól, meg persze neked!!!Nektek! akik fogalmam nincs miért, de kíváncsiak a nap mint napjaimra. Szóval szerintem megérdemlitek a teljes őszinte beszámolót.
Hát kezdjük ott, hogy mivel pénteken nem volt iskola, háhááá imádlak premo.. de csak ilyenkor. Szóval a lányokkal megbeszéltük még aznap, hogy szombaton elmegyünk egyet inni. vagyis nem egyet, de így beszéltük meg. Időközben elhívtak minket egy szülinapi bulira, ahová én először nem nagyon akartam elmenni, mert nem voltam, olyan jóba a házigazdával, vagyis nem is ismertem annyira, hogy én elmenjek az ő tizenkilencedik születésnapjára. De hát ott kötöttünk ki. De hogy hogyan....

Délután három volt, még nagyban pizsiben feküdtem az ágyban, ne kérdezzétek, évente egyszer fordul elő. na szóval csörgött a telefonom, a barátnőm volt, hogy nincs e kedvem elmenni szoláriumba. Hát elmentünk, de akkor ugye már nem mehetünk szülinapra üres kézzel, elmentünk vettünk egy pezsgőt meg egy milka csokit.  Végül is egy szolárium sem volt nyitva szombat délután, igen ez Bük kérem szépen. na szóval mivel autóval voltunk annyira nem volt nagy gond. Hazaértem még egy kicsit gépeztem, meg anyáék megtömtek valami sajtos tésztával, az a címszó alatt, "nem eszel semmit".
Ötre voltam hivatalos a barátnőmhöz, egy kis melegítésre, de olyan fél hatra értem oda. Két órát hülyültünk, meg beszélgettünk, aztán elindult az este. Valami borzalmas itallal kezdtünk, de mi mivel olyan okosak vagyunk tejjel, ismétlem TEJJEL ittuk. Egyébként úgy jó volt, mert elvette teljesen az ízét, és csak a tejet lehetett érezni. Megittuk mind ami benne volt. Ez olyan fél üveg lehetett. Már ekkor kicsit beéreztünk, mivel egy almán meg egy tésztán kívül semmi sem volt bennünk. Fél kilenckor, vagy akörül már nem tudom pontosan elindultunk, hogy találkozzunk az egyik ilyen iszogatós helyen a barátnőnkkel. addig kikértünk egy vodka narancsot, amit először pálinkával adtak, de visszavittük és végül is kicseréltek. Aztán ott iszogattunk, meg volt egy két cigi. De tisztázzuk én nem cigizek, sose szoktam, csak buliba, de most komolyan akkor ki nem. Jó lényegtelen.

Tízkor kezdődött a szülinapi buli, mi olyan negyed tízkor indultunk el a helyről biciklivel(!!!!!!!!!!), körülbelül tíz percen belül ott is voltunk.
Bementünk átadtuk az ajándékot, aztán már adták is a piát. Még egy perce sem voltunk ott de már koccintani kellett, meg még töltötték a poharakat. Szerintem nem kellett volna már az utolsó kettő, vagy három. szóval vicces volt az este..egy rész viszont megtartanék magamnak, ha lehet.
Fél kettő körül értem haza... biciklivel(!!!!!!) jöttem. szerintem olyan gyorsan tekertem hogy 5 perc volt az út, vagy még annyi sem, mert elvesztettem az idő érzékemet. Fogalmam nincs mikor aludtam el, de annyira szédültem, mint még életemben soha. Szóval élmény teli volt az éjszaka, csak nem emlékszem rá.

Ma reggel nyolckor!!!!! keltem fel, és reméltem, hogy egyhamar nem kell kikelnem a jó meleg ágyból, ahol még reggel is szédültem. de anya jött, hogy jó reggelt, vagyis a little things ment a viván és bekapcsolta nekem, hát nem aranyos!!!! Aztán közölte, hogy keljek fel hamarosan mert megyünk a mamához, hát nem aranyos??? janem. Valahogy sikerült kikecmeregnem onnan és összedobni magam, hogy valahogy kinézzek. Reggelire egy kefir ment le a torkomon meg egy alma. Meg ettem egy fagyit ebédként. A mama egy sűltcsirkemellett is lenyomott a torkomon, hát ilyenek ezek a mamák. aztán négykor elindultunk haza, és végre lefürödhetem, mert kinn olyan hőség volt, főleg benn a városban. Ez borzalmas komolyan. Felöltöztem pizsibe, kicsit sem néztek hülyének ötkor pizsamában... befeküdtem az ágyba és valami ment a tévében de én igazából a telomról face-ztem :) Az Ágival. Vártam egy órát míg ideülhettem a géphez, mert a laptopom foglalt volt. Hát persze, apának valami nagyon fontos ügyet kellett elintéznie, és még mindig intézi. 

Ma nyitottunk egy fashion blogot ami még nagyon a kezdeteknél tart, de dolgozunk rajta. istenem nem is tudom mit csinálnék ez a lány nélkül. és tudom, hogy majd olvassa ezeket a sorokat, és csak szeretném ha tudná, hogy tartja bennem a lelket, és kitartóvá tesz. Én pedig őt, és ez annyira jó. Köszönöm.

folytatás következik....

kezdet.

Elég sokan kértétek, hogy szeretnétek folytatást a napjaimról akár napló formájában is. Hát akkor tessék, megnyitom hivatalosan is a  netes naplómat előttetek. Próbálok majd mindent leírni ami érdekes , vagy épp unalmas és velem történik.

Jelen pillanatban már két órája olvasgatok az angliai felvételi és a továbbtanulás után. Kezdek teljesen összezavarodni, mindenhol mást olvasok. Kezdek begolyózni. Na mindegy inkább hagyom, úgy is lesz valahogy. Ha nem suliba akkor dolgozni megyek ki, aztán majd megyek utána fő suliba. Szeretem az Ágit, aki tartja bennem a lelket, és bízom a legjobbakban. Egyedül nem vágnék bele ebbe, de tudom, hogy sosem lennék egyedül máris könnyebb. És én csak ott tudom elképzelni magam a jövőben. Itt nincs semminek sem jövője, és már az emberek többsége is az agyamra megy. Így, hogy volt szerencsém megtapasztalni az ottani életet, sokkal jobban vágyok ki, mint eddig. Ott mindenki magával van elfoglalva, a saját életével törődik, nem pedig azt nézi, hogy mit csinál a másik és elkezdi kibeszélni, vagy épp beszólogat neki. Igaz mindenféle nemzet helyet kap. A négerektől a kínaiakon át az arabokig.
Tudom, hogy vannak mellettem emberek, akik támogatnak és bíznak abban amiben én is, hogy elérem a céljaimat és sikerül minden amit elképzeltem magamnak.

"Reggel" fél tizenegykor keltem fel, hála annak, hogy ma nincs suli. Ilyenkor szeretek oda járni, de néha, sőt mostanában még jobban az agyamra mennek az emberek. Itt a suli vége felé mindenki megbolondul, sokakból igaz már év elején elegem volt. Most pedig reggelente azt érzem, hogy hamarosan eljön az utolsó év, és vége, és mit kezdek majd magammal, annyira bizonytalan a jövő, legalábbis számomra. Szóval felkeltem és elmentem a fürdőbe, megfésülködtem majd csináltam magamnak egy banános turmixot reggelire és visszafeküdtem az ágyba. Felnéztem Facebookra, ask-ra, tumblr-re, blogger-re és weheartit-re. Megnéztem pár képet instagrammon és a szjger.hu-oldalt is csekkoltam. Aztán vártam, mivel ma a legtöbb ismerősömnek suli volt. Beszéltem a barátnőmmel, és kiderült, hogy ma mégsem tudunk menni vacsorázni, mert nem lesz itthon, szóval majd vasárnap megejtjük. Eléggé várom már az osztálykirándulást, mert az osztály irritáló részének a nagy többsége nem jön. Viszont nagyon izgulok az angol vizsgánk miatt. Két hét múlva lesz az írásbeli és három-négy hét múlva a szóbeli. Igazából nincs nagy jelentősége, de mind a kettőt ötösre szeretném, vagy legalább az egyiket, hogy az év végi jegyem minél jobb legyen. Most elég nagy a hajtás a suliban, minden nap írtunk valamilyen témazáró dolgozatot, épp hogy csak visszajöttem és visszazökkentem az itteni időbe máris indult a tanulás és a korán kelés rohanás reggel a vonatra.
Holnap egy csajos estét tervezünk a barátnőimmel, beülünk valahová esetleg iszunk valamit. Nyáron pedig egy nagy balatoni nyaralást tervezünk megint. 

Egész nap nem csináltam semmit, csak az ágyban feküdtem, nem is tudom mikor volt ilyenre példa. Egy jó ideje inkább pörög az életem, ami nem rossz, de most jó volt egy kicsit lustálkodni. 

És az életem, nem merő szerencse és csillogás. Ha ismernétek rendesen, tudnátok hogy semmi köze nincs ehhez az én "csodás" kis mindennapjaimnak. Nekem is megvannak a saját problémáim, és nem jobb nekem mert tizenhét vagyok. Semmivel sem jobb, hogy már csak egy évem van a suliból hátra, higgyétek el, majd ha ti is itt álltok ráeszméltek, hogy minden sokkal nehezebb, mint 12 -13 évesen. Rengetek dolognak kell megfelelni, és majd mindenkinek meg akartok felelni, de véssétek jól az eszetekbe, akkor leszel szabad és boldog ha nem érdekel majd mások irigylő beszólása vagy emberekre. Egyszerűen éld az életed és csakis magadra a barátaidra és a családodra hallgass. 

Mindenkinek jó éjszakát! holnap jelentkezem. XXX