Talán ez az egy hely ahol még megoszthatom az érzéseimet amik egy két napja uralkodnak már rajtam. Tudni kell, hogy az az ember vagyok akinek egy olyan személy sincs az életében aki mindent tudna róla. Vannak akik a pasis ügyeimről tudnak, vannak akik az otthoni és a sulis dolgaimról, akik a depresszióimról, vannak akik csak a boldog énem ismerik, valaki a piás oldalam, a bulizósat. Mindenre megvannak az embereim, de egy olyan ember sincs aki mindenről tudna, ismerni minden titkom. Néha belegondolok, hogy ez jó, hisz akkor nem tudnak visszaélni a dolgaimmal, mert hisz barátok miért is akarnának, de néha rossz, hisz egy ember nem elég, hogy jól érezzem magam. Egy darabig mindig mindenkivel felettébb boldog vagyok, hisz elmondhatom az épp rá tartozó dolgokat, de a többit nem és ilyenkor kell valaki mást keresnem akinek a többit elmondhatom... fura vagyok.
Még azok sem ítélhetnének el akik "ismernek", vagyis azt hiszik ismernek, mert ők sem tudnak rólam mindent. nem azok akik csak a nevem tudják. Kezd elegem lenni megint ebből a világból. Tegnap este úgy aludtam el, hogy bárcsak nem kelnék másnap föl és sokkal egyszerűbb lenne minden. Élné tovább mindenki a kis életét, és egy idő után teljesen megszűnnék létezni. Hisz nem követtem el akkora dolgot, hogy rám emlékezni kelljen. Rám nem kell emlékezni és egy senki vagyok, ne várjatok tőlem csodákat.
Ha azt mondom szeretlek /bár nem sokszor mondom/ azt hidd is el, mert nem azért mondom, hogy álltassak bárkit is. Ha én valamikor is neked ezt mondom az úgy van és becsüld meg, mert életem során egy kezemen megtudom számolni hányszor mondtam valakinek is.
Ha azt mondom, hogy fontos vagy nekem és szükségem van rád, mert veled boldog vagyok akkor kérlek ne hagyj el, ne hagyj egyedül, mert nélküled belebolondulok a gondolataimba.
Ha azt mondom hiányzol, akkor az úgy is van. Nem viccből mondom ezeket a szavakat. A szavaknak súlya van, ezek rengeteg ideig megmaradnak az ember emlékezetében, tehát ne mondogassatok csak úgy mindent egymásnak mert aztán vagy megbánjátok vagy csalódtok.
Képtelen vagyok az érzéseim kimutatására, ha valaminek nagyon örülök azt sem mutatom ki, egyszerűen mindent magamba folytok, és ez így megy amióta az eszemet tudom.
Csupán unatkozásból és kíváncsiságból regisztráltam erre a kérdezz és válaszolok /ask.fm/ oldalra, de ott olyanokat vágtam a fejemhez amitől köpni nyelni nem tudtam, hisz kitalált dolgokról van szó. Olyan emberek ítélnek el akik semmit , az ég világon semmit sem tudnak rólam.
Beképzelt? Még az utcán sem tudok végigmenni a nélkül, hogy ne a földet bámulnám, mert egyszerűen félek. Nagyképű? néha rámjön az 5 perc és elhiszem, hogy vagyok valaki és kicsit flegma leszek, de belül ez semmi. Ugyanolyan kis senkinek és nullának érzem magam. Mert ha TE megteheted, hogy ismeretlenül ócsárolj akkor én is mondhatok olyat ami egyáltalán nem rám illik. Mint például a felvágás.
Nem szeretek magamból sokat megmutatni, akik sok ideje ismernek sem tudják minden dolgom... tehát ne ítélj előbb ismerd meg a történetem.
xX
Soha ne mondd azt, hogy nem akarsz felkelni másnap! Gondolj csak bele, mit éreznének a szüleid, az ismerőseid, azok akik szeretnek?!
VálaszTörlésÉn is sokszor vagyok így, de aztán rájövök, hogy erősnek kell lennem, nem szabad azt mutatni azoknak az embereknek, akik beszólnak, hogy gyenge vagyok, mert akkor csak még jobban fognak piszkálni.
(*mély levegő-->lesz*arom)
És igazad van, senki nem ismerhet igazán, én is hiába tudom a neved, olvasom az írásaid, nem ismerlek, nem tudom mit érezhetsz, de abban biztos vagyok, hogy ezt az érzést ismerem. Saját testvéremnek, anyukámnak nem nyílok meg, pedig nagyon erős a kapcsolatunk, inkább magamba fojtom az érzéseimet.
Nem szeretnélek untatni, de azért még azt leírom, hogy BOCSÁNAT, de hülyeség hogy lehajtod a fejed az utcán! Büszkén emeld fel a fejedet, "mutass be a világnak", mert igen is SZÉP vagy, és komolyan, szeretnék olyan szép lenni, mint te! Nincs semmi szégyellni való dolgod, amiért lehajthatnád a fejed. Persze nem ismerlek, de így a képeidet elnézve nincs egy olyan sem, amire azt mondhatná az ember, hogy "hűdek*urvásezakép". De most komolyan, mások olyan irritáló képeket, és dolgokat raknak ki magukról, hogy az már fáj.
Elég szánalmas dolog már az, hogy mások érzéseivel szórakoznak, és attól van jó kedvük, hogy másokat kritizálnak/piszkálnak. Annak az embernek nincs szíve! Én nem vagyok nagyon vallásos, de abban hiszek, hogy előbb utóbb azok az emberek, akik másoknak ártottak Isten idővel meg fog büntetni.
Ja, és még valami! Ne érdekeljen mások véleménye, csakis azoké, akiket szeretsz, és viszont szeretnek! Régi mondás: Egyik füleden be, másikon ki. Lehet erre most azt mondod, hogy nem olyan könnyű ez. Nekem sikerült, és hidd el, hogy neked is fog! És ne érezd magad nullának, mert sokaknak a példaképük vagy!
Higgy magadban ;) A névtelen pofázókra meg csak annyit tudok mondani, hogy ha beszólnak, akkor már vállalják fel magukat, mert BIZTOS vagyok benne, hogy a névtelen szövegek mögött egy irigy, rusnya, szánalmas dög ül!
Utolsó mondatként még: Legyen jó nyarad! Élvezd ki a jó időt! Ne adj mások véleményére!
(Remélem azért sikerült kicsit beléd öntenem a lelket :)