Szeretném ha tudnátok, hogy nálam kisütött a nap, kinn is meg benn is. Ma úgy keltem fel, hogy mosolyogtam és megláttam a laptopom az ágyam végében és eszembe jutott, hogy a blogba amit írok kerek két hónapja nincs új rész. Megfogtam bekapcsoltam és addig írtam míg kész nem lett. Összesen négy oldalt írtam még a meglévő háromhoz. És igen büszke voltam magamra, hogy amit elterveztem mára azzal kész vagyok. Végre a kitartó olvasóim kaphatnak egy új részt, egy új rész tőlem.
Rájöttem, hogy nem éri meg befordulni, mert nem csak nekem rossz hanem a barátaimnak és a családomnak is. Mert nem tudják mi a bajom és mit kéne tenniük. Ilyenkor eszembe jut, hogy nem nekem kell a miatt rosszul éreznem magam ha valakinek nem kellettem, hisz ő veszített el engem, én ott voltam neki, tudta hogy ott vagyok, de mégsem kellettem.
Ha én nem fogadom el magam akkor más hogy tenné?
Képes vagyok és kész vagyok elfogadni magam, a külsőm és a belsőm is. Ismerem magam, hogy ha valami nem úgy sül el akkor képes vagyok mindenért magam okolni és bedepressziózni. Ha valami nem tetszik magamon, vastagnak tartom a kezem akkor elfogadom és teszem ellene. Ha mindig csak valakire akarok hasonlítani és nem önmagam lenni akkor senki vagyok..csak egy utánzat nem pedig egy egyedi ember.
Néha nem értem az embereket, közel kerülnek hozzád engedik hogy te is közel kerül hozzá, megmutatják neked, hogy mennyire jó mellettük..majd eldobnak, otthagynak. Miért jó ez?
Miért jó ha valakit elítélünk mert más? Miért rossz ha valaki egyedi és nem áll be a sorba? Ha nem ugyanazt veszi, ha nem ugyan azt teszi, ha nem ugyanazt akarja mint a többi, hanem van saját világképe és saját gondolat menete. Nem hagyja hogy mások befolyásolják. Örülj a másik boldogságának, ne pedig szidd ha valamiben más.
Xx Patti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése