kezdet.

Elég sokan kértétek, hogy szeretnétek folytatást a napjaimról akár napló formájában is. Hát akkor tessék, megnyitom hivatalosan is a  netes naplómat előttetek. Próbálok majd mindent leírni ami érdekes , vagy épp unalmas és velem történik.

Jelen pillanatban már két órája olvasgatok az angliai felvételi és a továbbtanulás után. Kezdek teljesen összezavarodni, mindenhol mást olvasok. Kezdek begolyózni. Na mindegy inkább hagyom, úgy is lesz valahogy. Ha nem suliba akkor dolgozni megyek ki, aztán majd megyek utána fő suliba. Szeretem az Ágit, aki tartja bennem a lelket, és bízom a legjobbakban. Egyedül nem vágnék bele ebbe, de tudom, hogy sosem lennék egyedül máris könnyebb. És én csak ott tudom elképzelni magam a jövőben. Itt nincs semminek sem jövője, és már az emberek többsége is az agyamra megy. Így, hogy volt szerencsém megtapasztalni az ottani életet, sokkal jobban vágyok ki, mint eddig. Ott mindenki magával van elfoglalva, a saját életével törődik, nem pedig azt nézi, hogy mit csinál a másik és elkezdi kibeszélni, vagy épp beszólogat neki. Igaz mindenféle nemzet helyet kap. A négerektől a kínaiakon át az arabokig.
Tudom, hogy vannak mellettem emberek, akik támogatnak és bíznak abban amiben én is, hogy elérem a céljaimat és sikerül minden amit elképzeltem magamnak.

"Reggel" fél tizenegykor keltem fel, hála annak, hogy ma nincs suli. Ilyenkor szeretek oda járni, de néha, sőt mostanában még jobban az agyamra mennek az emberek. Itt a suli vége felé mindenki megbolondul, sokakból igaz már év elején elegem volt. Most pedig reggelente azt érzem, hogy hamarosan eljön az utolsó év, és vége, és mit kezdek majd magammal, annyira bizonytalan a jövő, legalábbis számomra. Szóval felkeltem és elmentem a fürdőbe, megfésülködtem majd csináltam magamnak egy banános turmixot reggelire és visszafeküdtem az ágyba. Felnéztem Facebookra, ask-ra, tumblr-re, blogger-re és weheartit-re. Megnéztem pár képet instagrammon és a szjger.hu-oldalt is csekkoltam. Aztán vártam, mivel ma a legtöbb ismerősömnek suli volt. Beszéltem a barátnőmmel, és kiderült, hogy ma mégsem tudunk menni vacsorázni, mert nem lesz itthon, szóval majd vasárnap megejtjük. Eléggé várom már az osztálykirándulást, mert az osztály irritáló részének a nagy többsége nem jön. Viszont nagyon izgulok az angol vizsgánk miatt. Két hét múlva lesz az írásbeli és három-négy hét múlva a szóbeli. Igazából nincs nagy jelentősége, de mind a kettőt ötösre szeretném, vagy legalább az egyiket, hogy az év végi jegyem minél jobb legyen. Most elég nagy a hajtás a suliban, minden nap írtunk valamilyen témazáró dolgozatot, épp hogy csak visszajöttem és visszazökkentem az itteni időbe máris indult a tanulás és a korán kelés rohanás reggel a vonatra.
Holnap egy csajos estét tervezünk a barátnőimmel, beülünk valahová esetleg iszunk valamit. Nyáron pedig egy nagy balatoni nyaralást tervezünk megint. 

Egész nap nem csináltam semmit, csak az ágyban feküdtem, nem is tudom mikor volt ilyenre példa. Egy jó ideje inkább pörög az életem, ami nem rossz, de most jó volt egy kicsit lustálkodni. 

És az életem, nem merő szerencse és csillogás. Ha ismernétek rendesen, tudnátok hogy semmi köze nincs ehhez az én "csodás" kis mindennapjaimnak. Nekem is megvannak a saját problémáim, és nem jobb nekem mert tizenhét vagyok. Semmivel sem jobb, hogy már csak egy évem van a suliból hátra, higgyétek el, majd ha ti is itt álltok ráeszméltek, hogy minden sokkal nehezebb, mint 12 -13 évesen. Rengetek dolognak kell megfelelni, és majd mindenkinek meg akartok felelni, de véssétek jól az eszetekbe, akkor leszel szabad és boldog ha nem érdekel majd mások irigylő beszólása vagy emberekre. Egyszerűen éld az életed és csakis magadra a barátaidra és a családodra hallgass. 

Mindenkinek jó éjszakát! holnap jelentkezem. XXX