6.nap London/ Greenwich 7.Utazás haza.

Hatodik napunk, ami egyben az utolsó Londoni, illetve Angliai napunk volt sajnos. A The British Múzeumba tartottunk már reggel korán. Még az ötödik nap össze kellett este pakolni a bőröndökbe, és kitakarítani a szobákat, szendvicseket csinálni és így tovább. Reggel azzal a tudattal indultunk útnak, hogy többet már nem jövünk ide vissza, ez az utolsó napunk Londonban. A nap elég esősen indult, ami passzolt a hangulathoz, legalább is az enyémhez biztosan. Ez a néhány nap alatt annyira a szívemhez nőtt a város, hogy nem volt szívem ott hagyni. Most is érzem és tudom, hogy egy darab ott maradt belőlem és addig nem leszek megint kerek egész míg kinn nem leszek. A szívem ott van a testem pedig Magyarországon épp gépel. Mesés.
Szóval, mikor Londonba értünk a busz letett minket kivételesen a múzeum előtt és nem a London Eye-nál. A belépés ingyenes volt, mindenki számára, így ha ott jártok ne hagyjátok ki. Itt múmiák és ehhez hasonló régi dolgokat lehet megnézni.Egy két teremben elég hulla szag volt, megjegyzem.
Volt wifi ami nagy szó. Először elintéztem minden fontos dolgot, visszaírtam azoknak akik írtak nekem, és feltöltöttem pár képet instagramra, hogy azért anyáék tudják, hogy élek. Aztán körbenéztünk majd kiindultunk a buszhoz.
Ez után elmentünk a London Eye-hoz. Igen megint ott kötöttünk ki, de most kivételes módon a hajónkra vártunk ami elvitt egészen Greenwich-ig. Ahol megnéztük a híres 0.hosszúsági kört. Először hajóra szálltunk ahol volt két tér. Egy fönti és egy alul, ahol nem fújt a szél. Mi ott ültünk lenn, igaz alig volt hely, de én még szerencsére találtam. Vettünk egy forró kávét és melegedtünk. Majd mikor közeledtünk a Tower hídhoz felmentünk a fedélzetre, hogy tudjunk képeket csinálni. Eléggé szeles idő volt az nap, de azt a pár percet kibírtam. Ezek után kezdett felszakadozni az ég, és végre mire kikötöttünk ki is sütött a nap. A kikötőben ami egyszerre kibökte a szemem az egy nando's volt. Nem ott ebédeltünk, de csináltam természetesen képet erről is.
Ez után volt egy hatalmas hajó a kikötőben, majd elmentünk egy múzeumba, ahol én csak wifiztem, mert nem beszéltem anyáékkal még az nap. Kaptunk ismét szabadprogramot, elmentünk ebédelni a marks&spencerbe, és vettem mindnekinek ajándékokat. Oreo-t, muffinokat, bögréket, csokikat, karkötőt, ezt azt. Miután lejárt a szabadidő, elindultunk felfelé a nulla hosszúsági körhöz. ott is állt egy múzeum, telis tele órákkal és csillagvizsgálókkal. Volt egy kép shop is, és persze képet is lehetett csinálni, amin az egyik lábad a nyugati a másik pedig a keleti féltekén volt. Elég hosszú volt a nap, és megint volt vagy 1000 táskám ami tele volt ajándékokkal.. Meg persze a buszon a két bőrönd meg a párnám és a takaróm  és a többi...
Fél hatkor volt a megbeszélt helyen a találkozó, visszafelé láttunk a parkban egy csomó futkározó gyereket egyenruhában. Annyira jó volt neki, bárcsak én is ott élhetnék. Szép álom.
Felcuccoltunk a buszra ami tömve volt, és elindultunk azzal a  tudattal, hogy egy órán belül már a csalagúton leszünk és megyünk át a tenger alatt és itt van a vége. A csalagúthoz érve volt még egy fél óránk amit eltölthettünk, nézelődhettünk bent a boltokba, mert ugye ott egy ilyen benzíikút /Angliában/ nem egy benzinkút és kész. Ott egy egész pláza van ahol még mozgó lépcső is felvisz az emeletre, van parfümbolt és minden amit el tudtok képzelni. Durva. Végül beszálltunk a buszba, és az feltolatott a vonatra ami átvitt minket a túlpartra. Kis ablakok voltak csak a vonaton, szóval ne képzeljetek el nagy látványt. Nem látsz ki, a buszon ülsz, persze le lehet menni sétálgatni, de egy fekete alagútban megy a föld alatt és ennyi. Fél órára rá már ki is értünk a francia oldalon és elindultunk a szállásunk felé. Körülbelül két órás volt az út, már bőven sötét volt mire odaértünk. Elterveztük, hogy nem alszunk, hogy a másnapi 19 órás utat hazafelé könnyen elviseljük. Végül mégis álmosak voltunk, nagyon, így inkább fél egykor elmentünk aludni.

/ezek a képek nem tőlem vannak, mert mi nem szállhattunk ki a vonatból, sajnos/ de ilyen volt.
A vonat belsejét pedig úgy képzeljétek el, hogy ilyen vonat ülések és ajtók nélkül. Kicsit koszos és alagút szag van.

Végül az utolsó nap, a hazaút napja is elérkezett. Nekem annyira nem tetszett Franciaország, bár sokat nem láttam belőle, de az nem jött át. Örök kedvenc nekem Anglia marad, bármi is történjen. Hazafelé úton felhívtam anyát még Németországban akkor még hátra volt az út fele. Még a buszon megfogadtam, hogy a nyáron nekifekszem az angolnak és rendesen megtanulok, és elérem a célom. London főiskola fotós szak. És ha valamit eltervezek, és látom, hogy miért küzdök akkor hiszek benne, hogy valóra is váltom.
A hazafelé úton vagy 5 filmet is megnéztünk, meghallgattam 3 albumot és elolvastam egy könyvet, de még mindig volt hátra 2 óra. Végül háromnegyek 12-kor átértünk a magyar határon. Végre Sopronban voltunk, ahonnan már csak 1 óra volt hátra. Egy órakor befutott a busz a sulink parkolójába ahol mindenki hozzátartozója várt már bennünket.
Ez az én történetem. Ha szeretnétek ezentúl is olvasni a napjaimról, napló szerűen akkor légyszíves hagyjatok kommentet itt alul! csak, hogy lássam van e kereslet rá.
pár kép:

egy Lodoni park

Egy borús nap. London Eye

Tea és cukorkabolt.

Ebéd. :)















London Utcái.

Oxford street.

vásárlás :)