1.nap-Utazás/2.napAmszterdam

Már 208 napja vártam erre, hogy végre a buszon üljek, és elinduljunk London felé. Május 5-én lejárt ez a kétszáz nyolc nap. Délután háromkor indultunk el az iskolánk melletti parkolóból. De nézzünk egy kicsit a dolgok elé..
Szombat reggel már hétkor fenn voltam, mert nem bírtam aludni. Tizenegyre a fodrásznál voltam már, majd mikor hazaértem anyával elkezdtünk bepakolni a bőröndökbe. Végül kettőbe fértem bele, egyikbe csak a kaja, másikba pedig a ruháim kerültek. Este izgatottan feküdtem le aludni, mert tudtam, hogy másnap már úton leszünk. Nem tudtam mire is vállalkoztam..

Vasárnap még az indulás előtt elmentünk mamámékhoz átadni az anyáknapi virágokat. Az autóban pedig, miért is ne…megcsípett egy méhe. Igen…, az indulás előtt,be kellett kötözni a lábam, ez vagyok én. Két lábon járó szerencsétlenség. Végül is én értem oda utoljára, de időben el tudtunk indulni. Körülbelül egy óra múlva átléptük Sopronnál a határt és Ausztria területén folytattuk tovább az utunkat. Egyszer még megálltunk egy benzinkútnál késő délután körül, majd a következő megálló Németországban tíz órakor volt. Négy óránként álltunk meg, Németországban még egyszer hajnali egykor, majd mindenki aludni próbált. Több, kevesebb sikerrel. Barátnőm a földön én pedig a két ülésen próbáltam magam kényelembe helyezni. Nem igazán ment..mindig elzsibbadt egy-egy testrészem. Maximum 3-4 órát aludtam. Reggel ötkor már Hollandiában voltunk. Kilenckor Amsterdam-ban parkoltunk le, majd következett a városnézés. Kisebb csoportokba osztódtunk és térkép alapján szabad programot kaptunk a főtér környékén. Mindenki megtalálta a magának legmegfelelőbb elfoglaltságot. Mi vásárolni mentünk a H&M-be, és egy-egy szuvenír boltba.
Amszterdam-ot amivel jellemezném az a mocsok és a bicikli. Mindenhol áll a szemét az utcán ,emberek oda dobálják a szemetüket ahol épp állnak , helyenként halmokban is áll. A bicikli pedig, hát mindenki, de tényleg mindenki azzal jár. Vagy talán még a motor, de kevés autó. Türelmetlen mindenki, az utcán neked jön minden ember, a biciklisek pedig nem kerülnek ki, csak csöngetnek. Mindenki siet, katasztrófa a közlekedés, legalábbis ahogy én láttam.
Hat körül elindultunk a csalagúthoz. Elsőként Belgiumba, majd Franciaországba és végül fél tíz körül a francia oldalon lévő csalagút bejáratához értünk. A személyigazolványunkat ellenőrizték és egy kapun is át kellett haladnunk, majd vissza szálltunk a buszra, ami felment a vonatra és 22.55-kor indult el Angliába.